Új tulajdonossal indult újra a burkolólapgyártás Tófejen. Terra Danubia 80 emberrel termel, és új gyártósort tervez.
Júliusban ismét elindult a burkolólapgyártás a Zalakerámia Zrt. egykori tófeji gyárában, ezúttal a Szatmári Cégcsoporthoz tartozó Terra Danubia Kft. irányítása alatt. Az új vállalat a közlemény szerint a tófeji telephelyen a korábbi évtizedekben felhalmozott gyártási tapasztalatra és szakmai tudásra épít. A társaság indulásakor mintegy 80 munkavállaló foglalkoztatásával számol. A cél hosszabb távon a hazai termelés fenntartása, valamint a közép-európai burkolólappiacra történő kilépés.
A kft. februárban alakult 450 millió forint jegyzett tőkével. A tranzakció a tófeji gyár mellett a kapcsolódó eszközöket és ingatlanokat, valamint bizonyos bányászati jogokat és know-how-t is érinti. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2026. április 7-én kiadott hatósági bizonyítványa szerint a Szatmári Cégcsoporthoz tartozó Danubia Bánya Kft. és Terra Danubia Kft. megszerzi a Zalakerámia tulajdonában álló tófeji gyárat, az ahhoz kapcsolódó eszközöket, ingatlanokat, bányászati jogokat és know-how-t.
A nyilvános cégadatok alapján az új társaság kifejezetten a kerámiagyártás újraindítására és korszerűsítésére jött létre. Szatmári Zoltán, a cégcsoport tulajdonosa szerint a vállalat célja, hogy a tófeji üzemet korszerű technológiával fejlessze tovább. Ennek része lehet a meglévő gyártókapacitások felújítása mellett egy új gyártósor telepítése is. A tervezett fejlesztés elsősorban a nagyobb formátumú kerámialapok gyártását tenné lehetővé, amivel a vállalat szélesítené a termékkínálatát.
A kapacitás bővítését tervezik
A nagyobb formátumú lapok gyártásának beindítása nem egyszerűen új termékek megjelenését jelentené, hanem a gyártástechnológia korszerűsítését is igényelné. A közlemény ugyanakkor nem közöl konkrét kapacitásadatokat, beruházási összeget vagy határidőt az új gyártósorral kapcsolatban. Az sem ismert, hogy a meglévő berendezések felújítása mekkora összeget igényel. A társaság a jelenlegi építőipari piaci környezet miatt egyelőre az idei tervezett árbevételről sem adott tájékoztatást.
A tulajdonosváltás hátterében az is fontos körülmény, hogy a Szatmári Cégcsoport már korábban is jelen volt az építőanyagok és burkolatok kereskedelmében. A GVH összefoglalója szerint a cégcsoport különböző burkolólapok magyarországi értékesítése mellett épületgépészeti berendezésekkel, más építőipari termékekkel és alapanyagokkal is foglalkozik. Ez az értékesítési háttér a gyártás újraindításánál közvetlen üzleti előnyt jelenthet, bár a vállalat tényleges piaci stratégiájáról egyelőre kevés részletet közöltek. A csoport így a gyártás és a kereskedelem összekapcsolásával próbálhatja meg részben kontrollálni a termékek útját a gyártósortól a végfelhasználóig.
A Terra Danubia hosszabb távú tervei között a hazai piac mellett a közép-európai jelenlét is szerepel. Szatmári szerint a korszerűsítésnek és az új gyártósornak a nemzetközi versenyképesség erősítése is célja. Egy ilyen bővítés azonban a közép-európai piacon erős versenytársakkal szembesítené a vállalatot, ezért a tényleges piaci pozíció kialakítása várhatóan nem pusztán a gyártási kapacitáson múlik. A mostani újraindítás egyelőre inkább a korábbi termelés visszahozását jelenti, mintsem egy már bizonyított növekedési stratégia eredményét.
Miért állt le korábban a gyártás?
A tófeji üzem története azért is érdekes, mert a gyártás újraindítására kevesebb mint egy évvel a korábbi leállás után kerül sor. Az osztrák Lasselsberger-csoport tulajdonában lévő Zalakerámia 2025 augusztusának végén állította le a termelést Tófejen. A vállalat akkor arról számolt be, hogy a telephelyen a továbbiakban logisztikai és egyéb támogató tevékenységek maradnak. A leállás a magyarországi kerámia- és burkolólapgyártás szempontjából is jelentős változást hozott, mivel a vállalatnak korábban Tófej és Romhány voltak a fontosabb gyártási helyszínei.
A korábbi termelés visszaszorulását több tényezővel magyarázták. A sajtóban megjelent információk szerint az építőipari kereslet visszaesése, az energiaárak emelkedése, valamint az ágazatot érintő egyes terhek egyaránt rontották a gyártás jövedelmezőségét. A helyzetet az is nehezítette, hogy a Zalakerámia a korábbi években fokozatosan csökkentette a termelést és létszámot. A 2025-ös tófeji leállásról szóló beszámolók szerint ezzel gyakorlatilag megszűnt a hazai csempegyártás, miután a romhányi termelés is külföldre került.
A mostani tulajdonosváltás ezért nem pusztán egy bezárt ipari telephely újrahasznosítását jelenti, hanem egy korábban gazdaságilag nehezen fenntartható gyártás új modellben történő elindítását. A tófeji üzem újraindítása önmagában még nem mutatja meg, hogy a termelés hosszú távon is versenyképes lehet-e a régiós piacon. Ehhez a kereslet, az energia- és alapanyagköltségek, valamint az új technológiába tervezett beruházások megtérülése egyaránt meghatározó lesz. A vállalat egyelőre nem közölt olyan pénzügyi adatokat, amelyek alapján ezek a kérdések érdemben megítélhetők lennének.
A tranzakciót 2026 tavaszán már a versenyhivatal is vizsgálta. A GVH április 7-i hatósági bizonyítványa szerint nem állt fenn olyan körülmény, amely miatt vizsgálat elrendelésére lett volna szükség, így az összefonódásnak ezen a ponton nem volt versenyfelügyeleti akadálya. A dokumentum egyben pontosítja a tranzakció nyilvánosan ismert elemeit: a tófeji gyár, az eszközök, ingatlanok, bányászati jogok és know-how kerültek az új tulajdonosi körhöz. A közleményben említett romhányi telephely tulajdonjogára vonatkozó részletek ugyanakkor a GVH nyilvánosan elérhető összefoglalójában nem jelennek meg, ezért ennek pontos jogi tartalma egyelőre nem tisztázható teljes bizonyossággal.
Források
